2014-ben jelent meg először magyarul Cormac McCarthy A síkság városai című regénye, de nemrég – új borítóval – ismét közreadta a Jelenkor Kiadó. Ez a könyv McCarthy talán legnagyobb művének, a Határvidék-trilógiának a záródarabja. A Vad lovak és az Átkelés után A síkság városai koronázza meg ezt a kétségkívül lenyűgöző, hatalmas művet. Ez a regény önmagában is megáll, nem szükséges ismernünk hozzá az előzményeket. Persze a trilógia első két darabjának olvasása szintén melegen ajánlott, mondanom sem kell. A síkság városai az 1950-es évek elején játszódik Új-Mexikóban. A korábbi művekben felbukkanó John Grady Cole és Billy Parham itt dolgozik egy farmon. Marhacsordákat terelnek, lovakat törnek be. Cowboyok tehát, e legendás típus utolsó képviselői. A hangsúly itt az utolsón van, mert ennek az életformának ekkorra már leáldozott, a két főhős azonban képtelen belátni ezt. Pontosabban nagyon is tudják, hogy elment mellettük a világ, ők mégis ragaszkodnak hozzá. Ragaszkodnak a kietlen, szinte felfoghatatlanul tágas tájhoz, amire nemsokára ráteszi a kezét a hadsereg. Ragaszkodnak egy életformához, miközben látják, hogy kibontakozóban van valami egészen más, valami új, ami hamarosan elsöpri a régit mindenestül. Azt is érzik, hogy ez a kibontakozó világ sokkal rosszabb lesz, mint az, amiben felnőttek. A táj sem a régi már, pedig látszólag ugyanolyan. A második világháború valamit megmérgezett benne, ahogy egyikük mondja a tábortűz mellett. Holott azon a tájon nem is volt háború, a frontokról hazatérő fiúk viszont a lelkükben hordják a pokoli emlékeiket. Szerelem, dráma és kegyetlenség járja át a regényt, de – mivel McCarthyról van szó – a kegyetlenség sosem öncélú, hanem szimbolikus ereje van. A síkság városai egy világ elsüllyedésének emlékműve, és ezzel együtt biblikus ihletettségű történet, az önfeláldozás, a szeretet és az árulás parabolája. McCarthy elsiratja a régi Amerikát, a tágas és vad vidékeket. És elsiratja az embert, aki a tájjal együtt elvesztette önmagát.
(Cormac McCarthy: A síkság városai – Határvidék-trilógia III. Jelenkor Kiadó, 2024)
Donald Trumpnak az általa nagynak és gyönyörűnek nevezett, szerteágazó, Amerika sok rendszerét megreformáló salátatörvénnyel sikerült elérnie második elnöksége első nagy törvényhozási sikerét.
Az amerikai elnök erős mondataira érdemes figyelni, mert az üzenet legtöbbször fontosabb, mint a tett.
Már a bemutatója előtt meglehetősen nagy hullámokat vetett a Superman legújabb mozis feldolgozása, miután a rendezője bevándorlóként utalt a címszereplőre. A végeredmény viszont nem ennyire direkt, inkább egy erősen nosztalgikus, grandiózus képi világú tanmesét látunk az emberi jóságba vetett töretlen hitről.
Vitályos Eszter friss bejelentése szerint.
A mackó (The Bear) nem valami gyerekmese ezzel a címmel, hanem egy élet és lélek mélyére fúró, filmes sorozatként megszületett kortárs dráma.
Botrány botrányt követ, és senki nem tudja megmondani, hol lehet ennek a vége!
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
